Másik én Letra

Érzéketlen otthonát
Nézd meg egykori arcod
Szemeidben életed tüzét
Elrabolt szép álmaid
Remegõ tükörképét

Tegnap még egy ember voltál
Szerettél és gyûlöltél
A fájdalomtól sírtál
A szépnek és jónak örültél
Megcsonkított érzelmek,
Egy lélektelen test
Átformált a képmására
Egy Istenné vált gépezet

Megbíztál bennük - és tõlem elfordultál
Hallgattál szavaikra - és hangom nem hallod már

Egyek voltunk valaha, de a láthatatlan köteléket
Elvágta egy szürke kéz, és megfojtotta másik énedet

Csak a megvetés a részem, s a kozmikus magány
Csak az üvöltõ üresség szól hozzám

Elméd titkos szobájában
A fényt õrzõ ajtók mögött
Ott vigyáztam rád
De a mocsok mégis beférkõzött
Gondolataid eltörölték
Lelked kettéhasították
Egy mesterséges beteg világ
Szürke képernyõin át

Féltél attól mi vár rád,
Ha ellenállsz a kísértésnek
Inkább lettél mindörökre
Engedelmes szolgalélek
Most már nem kell félned
Nem leszel többé egyedül
Egy arc nélküli embertömegben,
Elnyel majd a belsõ ûr