Aetherius Obscuritas
Idegenül
Képek a falon, túl ismerõsek, hogy nézzem! Az örök sötétlõ éj, nem kell látnom, érzem! Az ízes sokféle mérgek, ízük oly' rég ismerem, S a por, mit hoz a szél, s kiszárítja kezem. Az öreg szék a fa alatt: soha meg nem változ', Hû marad mindig fölötte az ághoz. Az esõ szaga, majd bújócska a nappal, Holnap is megmarad, nem változik azzal. Mosoly egy arcon, mindig változik, Egy perc és lelohad, aztán csodálkozik. Az igaz testvérség néha megszakad, Lesznek mások, s leszel még egymagad. Az ellenség megbékél majd veled, Mikor már rég elfeleded! Kit ismersz, mondd meg, kit úgy igazán, Hogy megmondd mit tesz a jövõ tavaszán? Egy szobor, egy medál, hogy állandó legyen, Hogy elmondd, hogy te is dolgoztál egyen. Minden ember egyforma, az összes változik. Idegen már az ismerõs, ha másnap találkozik
From Letras Mania