Print

Magába foglaló világ végén A természet fonta a sorsod Tanultad ezer hazug nyelven, A fügefa csak fügét teremhet Élni születtél nem istennek Anya szült, kit megölt a bánat Adott tüzet egy vadléleknek S hitte az átölelt test sohasem fájhat Mély, mély ez az érzés Belülrõl feszít kívülrõl eltakar Gyermek vagy kit az anyja altat S én fogom kezed, õrzöm álmodat De az álmot gyilkolja az ébredés S a világ megsebzi homlokod Szemedbe vér folyt, eltûnt mi szép volt Hát könnyezni többé már nincs okod Harci ménekkel indulunk. Új feltámadás From Letras Mania