Edda
Lelkünkbõl
A gyertya szépen lángol,
Nem fújja már a bántó szél.
A viasztest elolvadt,
Valahol új életre kél.
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Õt, S Õ játszik egy égi dallamot.
Eggyé forrt kéz a húrral, És már egy új ütembe kezd.
Lassúbb és csöndesen szól,
Úgy üzeni: megérkezett.
Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.
Vihar kiált kegyetlen, Elválaszt zord idõk keze.
Az ész hazug; ne engedd,
Ne, hogy a reményt elvegye!
A Föld már elengedte,
Az égen egy csillag ragyog.
Szelíden kérik Õk,
S Õ játszik egy égi dallamot.
Minden üvöltve lázad,
Hol van az elrabolt hitünk?
A lelked halhatatlan,
De a fájdalom velünk Lelkünkbõl szól ez a dal.
Örökre velünk maradsz,
Õrizzük mosolyodat.
From Letras Mania